A spanyol Galicia Avionica szárazföldi és vizi gépe egyaránt repül, a 2013-as Aero Friedrichshafen kiállításán a vízi változat volt jelen. A Freedom S-100 behúzható futóműves kétüléses amfíbia népszerű volt a látogatók körében. A Martin-3 az amfíbia szárazföldi változata, a Gannet S-100 pedig már a továbbfejlesztett, szintén kétéltű változat. A spanyol székhelyű cég bízik a koncepció sikerében, a tervezők képernyőjén már kezd alakot ölteni az említett típusok kétmotoros, ötszemélyes változata is.

A Szlovéniából érkezett Alteng Aircraft koncepciója a Surfair RF-100 egy látványterven volt jelen a ministandon, egyelőre nem tudni, lesz-e a koncepcióból valami. A tervezett amfíbia egy háromszemélyes, kacsaszárnnyal rendelkező kompozit gép lenne, 1500 kg-os maximális felszállótömeggel. Talán néhány év múlva többet látunk majd a látványtervnél.

Egy régi “motoros” a szintén behúzható futóművel rendelkező SeaMax amfíbia volt a kiállításon jelen lévő kevés vizigép talán legnépszerűbb darabja. A jobb félszárny – a könnyű szállíthatóságot bemutatandó – a törzs mellé hajtva, a futómű pedig hol nyitott, hol csukott állapotban volt látható. A brazil AirMax több mint egy évtizede repülő, utánfutó méretűvé összecsomagolható gépe már kiforrott konstrukcióként volt jelen.

Az említett három – valójában kettő létező – konstrukción kívül a Scuola Italiana hozott magával egy úszótalpas autogirót, illetve a cseh TL-3000 Sinusnak volt kiállítva egy úszótalpas változata.

A magyar standon az Avana Larus amfíbia illetve a most már szintén Avana név alatt futó Odonata amfíbia volt jelen.

Korábban már irtunk az ír hidroplán légi társaságról.

Ott engedik a hidak feletti repülést, nálunk ez Budapesten kissé másként lenne. Ha érdekelnek a részletek, kattints a fenti dunai képre.

Ez egy többnyire old timer találkozó, ahol klasszikus gépek mutatják meg magukat.

Kedvencem a képen a két tolópropelleres olasz Piaggio Royal Gull, az ötvenes években épített hidroplán, amely 5 fővel több mint háromszáz kilométer sebességgel repül óránként.

A Lake is tolópropelleres, a Grummanból pedig két típus is megjelent a gyepen. A Widgeonból Gweduck Amphibian néven próbálkoztak egy modernizált változattal.

Sikorsky hidroplán sorozatából az S-39 egymotoros is bemutatkozott, a korábbi S-38 pedig itt látható.

Zárjuk a képes beszámolót néhány modern ultralight-tal.

A nagyváros előtti tengeröbölben, Williamstown-ban parkol a hidroplán és ott található a terminál is. Leonie Gunther a feleség árulja a jegyeket, szervezi az utakat és a terminál életét, míg a férje, Rod Gunther majd harminc éves repülési tapasztalattal vezeti a hidroplánt, oktatja a növendékeket és átképzi a pilótákat.

A kínálati paletta eléggé nemzetközi. Városnézés a legkeresettebb, majd az öböl körbe repülése illetve egy-két szigetre történő repülés adja a munka zömét. De esküvői járat, romantikus repülés, szerelmi piknik és charter is akad, no meg az oktatás.

A hidroplán megerősített motorral repülő úszótalpas Cessna 206, amely 4-5 utast képes szállítani.

Korábbi anyagunk:
A világ legvidámabb hidroplán légitársasága

Szerintem megállná a helyét a vízen is, lehet, hogy majd nyáron ott látjuk viszont.

Korábbi anyagunk:
Dornier Do-214 Lufthansa életre kel a vizen

Négy éve jártunk ott, anyagok itt nézhetőek. Azóta a fesztivál több napos és szélesebb körű lett.

Valószínű, hogy szervezünk rá egy autóbusz kirándulást, a részletek pár hét múlva itt.

Korábbi anyagaink:
Dornier repülőfesztivált szervezett egy osztrák tavon
VIDEÓ: Iren Dornier a Scalariáról

Kanadában a hidroplán légitársaságok tartják fenn a kikötőket. Ez a belvárosi a Harbour Air/WestCost Air cégegyüttesé. Nekik több mint száz hidroplánjuk repül a térségben, ők a világ legnagyobb légitársasága.

A két társaság az egykori DeHavilland Canada repülőgépgyár három hidroplántípusát használja. A kettes a DHC2 a Beaver 7-8 utasra méretezett, DHC3 Turbo Otter 14 személyes és végül a kéthajtóműves DHC6 Twin Otter 19 utassal repülhet.

A rámpára fentről csak a biztonsági ellenőrzésen átesett utas mehet le.

A hidroplánok mellett található a nemzetközi személy és teherhajó kikötő, a kettő között pedig a komp közlekedik a túlpartra.

A hidroplánok a félsziget túloldalára, Nanaimóba vagy Victoriába repültek naponta többször és menetrend szerűen.

Egy éjszakai képpel búcsúzom, még több kép itt, amit kiegészítek egy saját kezűleg a helyszínen forgatott videóval.

Rekordot is jegyeztek: tavaly nyáron a valenciai erdőtűznél 14 repülőgép egy nap alatt összesen 113 órát hordta és dobta a vizet a tűzfészkekre, ez volt a legnagyobb bevetésük.

A Grupo 43 nélkül már nem tudnák megvédeni a spanyol erdőket, kiváló az együttműködés a megrendelőként funkcionáló Környezetvédelmi Minisztérium és a Védelmi Minisztérium között. De meghívásra a hidroplánok külföldön is dolgoznak, tavaly például Görögországban és Bulgáriában is oltottak tüzet.

A csoport Bombardiar – korábban Canadair – típusú kétéltű tűzoltó repülőgépeket használ. 14 régebbi CL-215 és három modernebb Bombardier CL-415 áll szolgálatban.

Végül mutatunk a Grupo 43 működéséről egy videót rengeteg kameraállásból. Tűzoltás közben a pilótáknak nagy bátorságra és szakértelemre van szükségük ahhoz, hogy a következő vízfelvételi körre is elrepülhessenek.

Korábbi anyagaink:
Tűzoltó repülőgépek Spanyolországban
Videóinterjú a Beriev Be-200 tűzoltó repülőgép pilóta kabinjában

Kilenc felhő név alatt futnak, az úszótalpas hidroplánjuk pedig egy Cessna 206 típusú öt utas üléses repülőgép.

Városnézés, napi túrák, esküvő előtti nászrepülés, romantikus piknik, charter repülés szerepel a kínálatban.

Oktatnak is, néha nem hagyományosan, amikor átadják a kormányt az éppen elől ülőnek. Meg kis zuhanásokkal is feldobják a hangulatot, a meredek fordulókról nem is beszélve. A városnézés kész kacagás, kiváló a légkör a fedélzeten.

Felhőéknek 2010-ben volt egy balesetük is. Felszállás közben még a vízen való nekifutás végén a hidroplán ütközött egy illegálisan a felszállópályára kihelyezett rákcsapdával, ami rátekeredett a gépre. A pilóta kicsit emelkedett a vassal majd visszatette a vízre a gépet, ami a rátekeredett csapda miatt átvágódott. Az utasok kisebb zúzódásokkal kerültek mentőhelikopterrel kórházba, szerencsére megúszták a balesetet.

Felhőék azért tudtak a piacon maradni már közel száz éve, mert élményt nyújtanak az utasoknak és egyáltalán nem erőltetetten megnevettetik őket.

A ma már inkább csak helikoptereiről ismert orosz – amerikai tervező, Igor Sikorsky két típusa is felbukkan a filmen.

Néhány fontosabb adat a képen látható S-42 típusról.

Hálókabinos üzemmódban 14 személyt, nappali üzemmódban hagyományos üléseken pedig 37 személyt repített a négyfős személyzet háromszáz kilométer per órás sebességgel maximum háromezer kilométeres hatótávolságra.

A repülőgép kétéltű volt, a könnyebb ki-beszállás miatt egy rámpán kijött a tengerből a szárazföldi beszállóhelyre.

A filmen a korszak egyik legnagyobb légitársasága, a Pan American Arways miami kikötőjét láttuk.