Behúzható kerék után behúzható úszótalp

A behúzható kerék ma már mindennapos a repülésben, most jön a behúzható úszótalp egy ausztrál cég, a Tigerfish Aviation fejlesztése nyomán.

A hidroplánoknál az úszótalpak a repülés során megnövelik a légellenállást, ez az oka annak, hogy az úszótalpas repülőgépek csak viszonylag kis távolságú, pár száz kilométeres repüléseket végezhetnek versenyképesen.

A szárazföldi gépeknél a futóművek behúzásával viszonylag korán megoldották a légellenállás csökkentésének problémáját. Az első behúzható futóműves gép 1917-ben épült, és viszonylag gyorsan, a múlt század harmincas éveire az egész világon elterjedt a megoldás.

A csónaktestű gépek ezen a területen néhány fokkal jobbak, de itt is fel kell használni kisebb úszótalpakat a szárnyvégek környékén a vízbeli stabilitás miatt. Ezenkívül a géptörzs vízbe merülő része sem lehet teljesen optimális aerodinamikai szempontból, hiszen tervezésénél az úszóképességet is figyelembe kell venni.

Highslide JS

Az ausztrálok a behúzható futóművek elvét alkalmazták az úszótalpakra, bár a behúzás helyett – a második képen de később inkább a videón jól láthatóan – inkább becsomagolják azt.

Mivel az úszótalpak jóval nagyobbak a futóműveknél, és nem férnének el a géptörzsben, ezért egy áramvonalas konténerbe húzzák be őket a koncepció szerint, így csökkentve utazórepülés közben a légáramlást növelő homlokfelületet.

Behúzás közben az úszótalpak vízzel érintkező felületei egymás felé fordulnak, és a konténer belsejébe kerülnek, ezáltal nincsenek kitéve a légáramlásnak. Így számításaik szerint a kint lévő úszótalpak okozta +45%-os (ugyanolyan típusú szárazföldi géphez viszonyított) légellenállását sikerült lecsökkenteniük +10%-ra.

A lecsökkent légellenállás révén a gép messzebbre és gyorsabban repülhetne kisebb károsanyag-kibocsátással és kevesebb üzemanyag felhasználásával. Ez utóbbi talán a leglényegesebb szempont napjaink folyamatosan emelkedő üzemanyagárai mellett.

Ezenkívül rendelkezne minden előnnyel, melyet egy úszótalpas konstrukció nyújthat. A konténer tartalmazna futóműveket is, melyeket a hagyományos szárazföldi landolásoknál, vagy a vízre szállás után a fövenyre guruláshoz lehetne használni. Az amfíbia konstrukcióknál is általános lehetne.

A rendszer hátrányos oldala a súlya lehet, hiszen az úszótalpbehúzó mechanizmusok jókora súlytöbbletet jelenthetnek egy sima úszótalphoz képest.

Természetesen ennek a koncepciónak is voltak előzményei. A második világháborúban szolgáló PBY Catalina repülőcsónaknál is fel lehetett húzni a stabilizáló úszótalpakat a szárnyvégekhez.

Highslide JS

Szintén ebben korban épült a nagyítható képen látható Blackburn B20 kísérleti gépen a csónaktörzset lehetett lejjebb ereszteni, hogy a légcsavarok biztonságos távolságban legyenek a vízfelszíntől, de repülés közben mégse nőjön számottevően a légellenállás.

A Tigerfish Aviation cég szakemberei számos gépen megvizsgálták elméletben a rendszer használatának lehetőségét, könnyű sportgépektől kezdve a kisebb regionális utasszállítókon át egészen a C-130-as Herkulesig.

A konténereket utólag lehetne felszerelni, természetesen minden gépnek külön megtervezett konténerre lenne szüksége, mely aerodinamikailag jól illeszkedik a géphez, és a futóművet is a megterheléshez kell méretezni.

A projekt jó úton halad a megvalósítás felé. 2007-ben építettek egy 1:6-os méretarányú Cessna Caravan modellt, mellyel a koncepció életképességét tesztelték vízen és levegőben.



Do-28 repülőgépek Manilában Iren Dornier gyárának füvén,
melyből az egyik a jövőben hagyományos úszótalpat kap


Highslide JS

Do-228 repülőgép Manilában szerelés alatt

2010 év elején pedig a Quasar Aerospace Industries 5 millió dollárt invesztált a fejlesztésbe, amelynek következő fázisa egy Dornier 228 NG átalakítása lesz.

Korábbi anyagaink:
Dornier repülőgépgyár Manilában
VIDEÓ: Egy majdnem hetven éves PBY 5A Catalina

Ajánlott link:
Tigerfish Aviation

Címkék: újdonságok    vizi repülőgépek

Szóljon hozzá!

STA TRAVEL